2017. november 19., vasárnap

#20171119





Korán keltek...mi próbáltunk még pihenni, de nem igazán sikerült. Csináltam bundás kenyeret kakaóval reggelire. Zsebin érezhető volt az izgalom. Előkészítettem a vacsi egy részét. Aztán 9:50kor indultunk a meccsre, két kocsival mentünk, hogy a két szurkolót haza tudjam hozni ha nem bírják (azért bőven alvásidőben volt a mai meccs). Leadtam a hozzájárulásunkat, de nem maradtam segíteni kenni, mert KáeM úgy gondolta nem a háromgyerekesnek kell maradnia. Aztán ő elment segíteni pályát berendezni, addig a kicsik szerencsére leültek egyet enni, Zsebit tudtam öltöztetni. Mikor Gábor kiküldött az öltözőből mondjuk a kapus még nem volt kész, de hamar befejeztük. Én felvonult a kicsikkel, KáeM meg a pálya mellé fotózni. Nos kb. egyetlen nyugodt perc nem volt. Bogyi becsatlakozott rendetlenkedni és a székeken mászkálni az egyik hokis kislánnyal, Mazsi is bepróbálkozott, de őt le tudtam ültetni iPadozni. Aztán elkaptam a két másik gyereket is és őket is leültettem...aztán jött az egyik biztonsági bácsi, hogy hozzám tartoznak-e a gyerekek, mert akkor ne engedjem már mászkálni őket a székeken (kösz Bb+ magamtól nem jutottam erre...mikor odaért egyébként már ültek). Bogyi kicsit nézte Zsebit, Mazsit a kislány piszkálta, hogy adja mar oda az iPadot. Szerencsére mikor már Mazsi kezéből tépkedte ki a gépet akkor előkerült az anyuka. Próbáltam messzebbre csalni a fiúkat, hogy fent leülünk és ott iPadoznak én meg látom Zsebit, de Mazsi szokásosan elkezdett rohangálni, úgy hogy persze cseszett megállni a rászólásnál (szóval csak ahogy szokott), én meg ugye cuccokkal felpakolva és Bogyit otthagyva kellett volna kergessem...hát ezen a ponton feladtam és hazajöttem velük...mondjuk a haza utat végigbőgtem...mert hogy eddig se láttam sokat a meccsekből, de egy gyereket könnyebb kergetni, mint kettőt, szóval kissé szétszakadtam, meg hát így nyilván nem járnak a szurkolói díjak és ezért is a szívem szakadt meg, mert összetartozó díjat kaptak volna...ami tudom hogy szívük vágya (főleg Bogyié). De innentől csak az megy meccsre aki be van osztva, mert ennek semmi értelme 😢 Itthon kitaláltam, hogy ugorjunk el boltba, mert hát úgy gondoltam ott ebédelünk szendvicseket...még akkor is, ha hazajövünk korábban a kicsikkel. De aztán ezt is lefújtam mert Bogyi, már kezdte, hogy de ők kapnak apróságot...hát nem. 


Így zacskós leves és mákos bejgli lett az ebéd. Bogyi ebednél megint nyomott egy hisztit, hogy nem ebédelünk és nem megyünk lefeküdni, mert megvárjuk apáékat, mert még a szurkolói díjat sem kapták meg. Ismetelten elmondtam, hogy nem fognak kapni. Mazsi szépen leült ebédelni, de őt általában kevésbé érdeklik az ajándékok. Miután elaludtak – végre – nekiálltam a vacsi főzésnek. Alvás után rajzoltak (mágnestáblára...Bogyi Vasas hajót Zsebivel közöset😍), meg vonatoztak amíg én még folytattam a főzést. Zsebi persze ügyes volt, hozott érmet, megkapta az ajándékot, végül persze megkapta a két szurkoló is. Aztán fürdettünk macskát, mert ráfért :P Kidekoráltam a naptárat, hogy lássuk mi vár ránk a következő napokban. Csináltam kókuszgolyót, mert persze szívfájdalom volt, hogy nem sikerült enni a tegnap készítettből. Aztán vacsi (sajtmártásos csirkemell és krokett). Fektetés után KáeM még lenyírta a haját én meg persze kiigazítottam neki, ahol nem tudta magának.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése