2017. december 15., péntek

#20171215

Reggel apa egyedül vitte a fiúkat az oviba. Én addig itthon tettem-vettem. Aztán kicsit kuckóztunk 😉 Majd leléptünk reggelizni, Pepcoba, meg szőnyeget keresni nekik. Sikerült is találni minden szobába. Aztán mire hazaértünk én már indultam is speedfitnessre. KáeM addig elkezdte felrakni az étkezőben a szekrényeket, mikor hazaértem segítettem neki, meg pakoltam kicsit fent, meg fel a padlásra. Végül nem mentünk délben a fiúkért, mert nagyon szétcsapta volna a napot. Mikor a szekrényekkel végeztünk, akkor nekiálltunk a hajfestésnek, mire KáeM felkente már indulhatott is a fiúkért. Mire hazaértek pedig már készen voltam a mosással.
 

Fiúk örömködtek a szőnyegeknek, mindjárt játszottak is vele, addig KáeM megszárította a hajamat. Utána neki akartam állni a levesnek, de nem volt itthon zeller….mondjuk sikerült intézni, csak várni kellett rá. (A. szomszédasszony éppen a Lehel piacon volt 😊) Így - mivel kimaradt az ebéd és már szédelegtem az éhségtől - rendeltem pizzát…mondjuk sajna a PizzaHut már nem szállít házhoz kisvárosunkban, de a Belga Sörház még mindig. Aztán megtartottuk a családi fotózást (napi angyalka feladat…mondjuk inkább a fiúk fotózása lett, családi kép csak kettő készült 😊 ) Illetve bepótoltuk a 10-én elmaradt narancsos mókát is. Aztán előkészítettük a desszertet…gesztenyepüré…de úgy jártunk, hogy a ma frissen vett krumplinyomó simán beledeformálódott a pürébe 😖 Pancsi után a fiúk még játszottak, mi pedig olvasgattunk mellettük: Igencsak bólogattam...és most megyek készítek ruhát holnapra 😝 (Amúgy ezt mostanában sokszor csak a gyerekeknek teszem meg, de tényleg hiányzik reggel) Az alábbi pedig a Facebookon jött szembe, de mekkora nagy igazság:

MÜLLER PÉTER ❤
"AZ EMBEEKET A HÜLYESÉGÜKKEL EGYÜTT KELL SZERETNI!"
Ezt a drága anyám mondta. Ő meg tudta tenni - én nem. Odáig eljutottam, hogy elfogadtam a másikat olyannak, amilyen. Megértettem. Sajnáltam is.
De nem szerettem. Ő meg szerette!
Mi volt a titka? Egyszer erről faggattam, és azt mondta:
"Nézd, minden ember hülye. Iszik, nagyhangú, önző, rendetlen, vagy bosszantóan precíz, könnyelmű, komor, gátlásos, gátlástalan, nem mosdik, tisztaságmániás, teli van szorongással, bizonytalansággal, néha durvasággal, gyávasággal, gyengeséggel, hirtelen haraggal és sérelemmel. Sorolhatnám még. Minden ember gyári hibás. Én is, te is. Azt hiszed, te nem vagy 'hülye'? Mégis szeretlek. Abban a hatalmas zsákban, amelyet a lelkemben nyitottam neked, minden rossz tulajdonságod belefér. Reggelig tudnám sorolni, mi miatt nem vagy szeretetre méltó. Mégis szeretlek! Ha nem így működnénk, nem lenne szeretet a világon! Nincs olyan ember, akinek ne lenne rossz természete, akinek ne lennének bűnei, tüskéi, démonai, bosszantó tulajdonságai. Nincs olyan lélek, akiben ne lenne szemét. Még a szentekében is van! De mennyi! A szeretethez bőséges lélek kell, egy nagy szemetes kosár, ahová a másik minden rossz tulajdonságát, vacakságát, bosszantó megnyilvánulását belehajítom. Kidobom vagy elfelejtem."
Nem értettem, s ezért még hozzátette:
"No, nézd! Vegyük csak azt, ami téged illet: ordítva születtél. Minden éjszakámat végigbömbölted hároméves korodig. Követelődző voltál. Önző, mohó. Csak arra kellettem neked, hogy adjak. Hogy etesselek, fürdesselek, mert hogy el ne felejtsük, naponta többször bepisiltél és összeszartad magad! Olyan büdös voltál, hogy minden idegen kiment a szobából. Én meg bírtam. Nem zavart. Sőt, mosolyogtam rajta. Életem legszebb korszakához tapad az a mások számára borzalmas bűz, ami belőled áradt. Éjszaka féltél, fölébresztettél, hozzám bújtál. Évekig nem tudtam aludni miattad. Az utcán lusta voltál járni, föl kellett emelni téged, és cipelni, mert te élvezted, én meg nyögtem alattad. Ha nem vettelek föl a nyakamba, bőgtél, de olyan kétségbeesett üvöltéssel, hogy szégyelltem magam a járókelők előtt: azt hitték, öllek téged. Így kezdődött a kapcsolatunk! És látod: szerettelek! Ne hidd, hogy egy párkapcsolatban, egy barátságban, vagy akármilyen emberi viszonyban másképp működik a szeretet! Nem! Ha valakit megszeretsz, vegyél hozzá egy jó nagy szemeteszsákot. Minden nap dobd bele a másik hibáit! És felejtsd el! Nézz a szemébe! Ember ő is, szegény, mint te, és teli van hibával. Ne azt nézd, hanem a szemeit! Csakis a szemeit! Vagy még inkább: a szívét!"❤❤❤

És persze van, hogy az ember szemeteszsákja megtelik...egyik vagy az összes...na nálam akkor jönnek a könnyek...biztos mert az összeázott szemét kisebb 😢

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése